Kommunikáció.

1.) "Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát." Vagy mégis?
2.) "Minek nevezzelek?" Tegezés-magázás, köszönés, megszólítás?
3.) A stílus valóban maga az ember?
4.) "Tudom mit akarok mondani, csak nem bírom megfogalmazni." Vagy mégsem tudom?
5.) "Inkább leírom/inkább elmondom." Mikor melyik a könnyebb?
6.) "Egy rózsaszál szebben beszél." A nyelv valóban mindig a legtökéletesebb eszköze a kommunikációnak?
7.) "Ezt jobb lett volna elhallgatni." Mikor mit kinek miért nem kell(kellett volna) elmondani?
8.) "Meg sem kérdezni." Miért?

1.) Szerintem szó nélkül is meglehet egymást érteni. Csak mimikával, testbeszéddel, vagy akár csak a nézéssel, tekintettel. És ha most itt konkrétan az anyára és gyermekére gondolunk, szerintem, egy anya megérzi a gyermeke szavát. Még ha néma akkor is. Szerintem.
2.) Erre nem tudok mit írni. Nem értem nagyon.
3.) Hát, szerintem ez nem így van. Mert nem tudhatjuk hogy mi az "ő" stílusa. Lehet olyan stílust visel, amit rá "kényszerítenek". Ez például a gyerekeknél van így, kamaszoknál. Vagy egyszerűen nem tudják megvenni, amit ő igazából hordana...Szóval így egy embert nem lehet megítélni. Bár, manapság így ítélnek első ránézésre..És ezzel manapság sokan nem tudják, de sokakat vesztenek el azzal, hogy emiatt még szólni sem szólnak olyan emberekhez, akit így kinézet alapján elítélnek...
4.) Van hogy az ember tényleg nem tudja megfogalmazni...Lehet csak nem akarja? Hát, nem tudom. Lehet tényleg a tudatalattija nem is akarja megfogalmazni. Végülis ebben a rákérdezésben van valami igazság. Van. De, én ezt nem tudom pontosan leírni. Megfogalmazni..Van benne igazság. De lehet tényleg nem tudjamegfogalmazni azt amit gondol. És így nehéz szavakba önteni, főleg ha nem is vagyunk benne biztosak.