Magamról...

1.) Mit gondolsz magadról?
-Mik az erősségeid, gyengéid? Mi az átlagos benned, és mi a különös? Hogyan kell/kellene veled bánni? Milyen szeretnél lenni?
2.) Milyennek láthat a családod?
3.) Milyennek láthatnak a barátaid?
4.) Milyennek láthatnak a tanáraid?
5.) Milyennek láthat egy marslakó?
6.) Mit gondonak rólad azok, akik először beszélnek veled?

1.) Nem tudom végül is, mert néha egyszerűen nem tudom magamat elviselni, mert lehet épp gonosz voltam valakivel, megbántottam valakit, vagy épp olyanokat mondanak rólam, hogy az rosszul esik. Ilyenkor szívem szerint leugranék egy hídról. Szerintem érzékeny vagyok. Néha túl, de ez csak néha van, de akkor kb. 1-2 hétig, és mindenkivel csak vitatkozom, mert nyűgös vagyok, vagy mikor mi. De, ez olyan átlagos szerintem, bár én átlagon felül tudok gonosz lenni.
Egyik gyengém szerintem ez. Nekem könnyű a lelkemre hatni, ha nem is látják, akikkel mindig együtt vagyok, a barátnőim tudják, hogy egyszerűen nem tudom elviselni, ha haragudnak rám, meg ilyenek. Erősségem? Hát, mondják, hogy szeretnek olyannak amilyen, vagyok. Hogy ez mit fed pontosan, nem tudom. Nem szoktam komoly lenni, csak amikor rossz kedvem van, meg még néhány kivétel van. Ha látnak, mindig nevetek, de mosolyogni biztos mosolygok, nem tudom miért. Optimista vagyok, erre rájöttem, de mindig. Mikor nagyon szar kedvem van, még akkor is próbálok mosolyogni. Ilyen vagyok. Jól esik, mikor sokan vesznek körül, és szeretnek. Nem szeretem, nem tudom elviselni, ha valaki nem, ezért meg szoktam kérdezni, hogy mi baja van velem. Akkor le tudnám lőni az embert, h azt mondja: "nem tudom", vagy, hogy: "nincs veled semmi bajom". Stb. Ezt nem szeretem. Én, nem tudom, hogy átlagos vagyok e. Ugyanis mint külön élő élőlény nem látom magamat, ezáltal nem tudom pontosan behatárolni, hogy milyen vagyok. Azt mondták páran, hogy lüke, aranyos, meg ilyeneket. De, ez nekem jó! Mert én nem szeretnék olyan humortalan egoista gnóm lenni. Ez lehet most kicsit erős volt...:D
Szeretek az emberek, barátaim kedvében járni. És, az annyira jó, mikor azt látom, hogy örömet szerzek nekik, vagy fel tudtam őket dobni! Én alapvetően egy társasági ember vagyok. Imádom, ha emberek vesznek körül. Feldob. De az viszont lehangol, ha nem vesznek észre, és senki nem törődik velem. És ez nagyon rossz! Azt mondják, hogy belőlem nincs még egy.:D És ez tök jó, mert akkor, én olyan.. Egyedi vagyok:D nincs még egy ilyen, és ez felemelő érzés:D
Hát, nem szeretnék ennyire érzékeny? Nem tudom végül is milyen, de azt tudom, hogy amikor olyan vagyok, az nagyon rossz, és olyankor nagyon meg tudok bántani olyanokat is, akiket nem szeretnék a világért sem. És az nem jó. Ezt a tulajdonságomat elhagynám szívesen. Nem tudom milyen más tulajdonságomat, hagynám még el. Talán azt, hogy ennyire ne tudjanak befolyásolni, de, ez összefügg részben az érzékenységemmel. Bár sokan nem látják, és nem hiszik, hogy nekem is rosszul esnek dolgok, és nem veszik észre, mikor kéne abba hagyni! De, lehet nem érzékeny, vagyok, csak a felfogás módom más. Olyan más. Engem szerintem, lehet normális élőlényként kezelni. Nincsen semmi komolyabb problémám, ami arra utalna, hogy velem máshogy kéne bánni. De, a figyelmet, azt én megkövetelem. Ez talán az, amit így megkövetelek. Nem szeretem ha nem törődik velem senki, és felőlük nem is kéne lennem, és az rossz érzés, mert olyan érzés fog el, hogy senki nem szeret. És olyankor rossz kedvem lesz:( De nem tartós, csak akkor, ha pont akkor vagyok olyan nyűgös, vagy nagyon megbántanak.

2.)A családom otthon fáradtnak lát, ha lát. Mert vagy a szobámba alszom, vagy épp valami mással ütöm el az időt, vagy későn érek haza. Szóval túl sokat nem látnak belőlem, de amikor együtt vagyunk, mindig vitázom. De ha most nekem van igazam, és nem nekik, mért kell rám erőltetni azt, amit tudom, hogy nem úgy van, és ezt nem tudják elviselni? Vagy nem tudom, olyankor mit gondolnak, vagy éreznek. De, nem tudják elfogadni azt sem, ha én máshogy gondolkodom, mint ők! Mert nagyon lusta vagyok, és nem szoktam megtenni nagyon, amit mondanak. Pontosabban, nem szoktam. De, ha egyszerűen semmire nincs időm, pont arra legyen akkor is,amit ők akarnak?!:D Na ne már..:D

3.)Barátaim? Azt hiszik néha, hogy hiperaktiv vagyok. Mert ha velük vagyok, mindig van energiám! Még ha igazából nincs is. De imádom őket, és akiket szeretek, azokat tényleg:)
De, nagyjából tudom mit gondolnak, de nem tudom igaz e, mert mondják nekem mert megszoktam kérdezni, véleményt szoktam magamról kérni és olyankor azt mondják, hogy aranyos vagyok, mosolygós, vidám, meg ilyeneket. Hát, mondjuk, aki nem szeret, az nem is barát, szóval általában a barátok azért barátok, mert úgy szeretik egymást, amilyenek.:)Legalább nagyjából, szóval, ez alapvető dolog, hogy a barátok egymásról jó véleménnyel vannak, ugyanis akiket nem szeret az ember, azokkal jó véleménye sincsen.

4.)Húúú.... Nem vagyok szerintem a szívük csücske:D Most őszinte leszek. Sokat beszélek, ezáltal a magtartásom,..hát, zavarom az órát, és elvonom társaim figyelmét. Ezzel ez jár. Mint ember, nem, mert fényezném, nem vagyok hülye. Csak tanulnom kéne, meg figyelni, és nem lenne semmi gond. Szóval, magatartási problémáim vannak. Mert, nem tanulok azért olyan nehezen sem, szóval, tejesen jó ez az egész. Hogy mit gondolnak rólam? Egy dumagépnek tarthatnak:D Ezen kívül, nem tartanak hülyének szerintem, mert, azért, németen látszik, hogy nem vagyok az, és tudom, de mondjuk a matektanár, lehet egy olyan hülyének néz, mint a föld. Úgy átlagban nem tartanak annyira reménytelen esetnek. Remélem...:D De, szerintem már rájöttek, hogy lusta vagyok, de nagyon.

5.) Egy marslakóval szívesen találkoznék, ami azt illeti. Hát, olyan emberinek találna:D Életvidámnak, folyton hülyülősnek találna, meg olyan Szonjásnak:D Erre nincs más szó. Mert, én olyan egyedi vagyok, akiből még egyet nem találna:D Belőlem biztos nem...

6.) Ez sok mindentől függ nálam. Egyrészt, hogy megakarom e ismerni őket, vagy, szimpatikusak e, vagy hogy ők hogyan állnak én hozzám. Mert, ha én eleve ismerkedni akarok, akkor én ismerkedem is, és olyankor nem a rossz oldalammal kezdem. Általában mutatok egy képet magamról, de nem mindig olyan, mint amilyen én vagyok. Mert van, amikor az ember maga helyett inkább mást mutat, és amikor jobban megismernek, akkor jönnek rá, hogy nagyából milyen vagyok. De, ez sokaknál így van, hogy félre ismerteti magát. Ez furán hangzik, de így van. Mondjuk, ha mondjuk élből úgy állnak hozzám, hogy „ezt inkább kerüljük”, attól még én nem leszek szemetebb, maximum, ha nem hagynának magamra. Még akkor sem nagyon. Inkább hagyom olyankor a dolgokat. Igyekszem neki semmi olyat mutatni, hogy érdekelne is, egy kicsit is amit mond. Bár, általában nem szokott.-általában…

Mivel én imádok barátkozni, szoktam is nem tudom, hogy mit hogyan teszek, jó kedvem van olyankor, igyekszem normális képet mutatni magamról, hogy máskor még szóba álljanak velem. De, hogy mit gondolhatnak rólam, nem tudom. Én ezt tudom, hogy mit hogyan teszek, mire hogyan reagálok nagyából, hogyan beszélgetek, de azt nem tudhatom, hogy ki milyen képet alkot rólam…