Félév

Félév
1.) Elégedett vagy e a félévi eredményeiddel?
2.) Mi volt könnyű, mi volt nehéz?
3.) Milyen akadályai volta annak, hogy jobban teljesíts?
4.) Mit szeretnél, ill. mit kellene jobban csinálni?
5.) Milyen körülmények, ill. feltételek szükségesek ahhoz, hogy jobban teljesíts?
6.) Miben segíthetnének jobban, többet a tanárok?
7.) Miben segíthetne többet az osztályfőnök?
8.) Mit kellene változtatni az osztályon, hogy jobban fejlődjenek az eredmények?



1.) Hát, nem vagyok megelégedve vele, ugyanis az eddigi legrosszabb bizonyítványom. Nem örülök egyáltalán neki. Szeretnék javítani, sőt! Célom, hogy javítsak. Nem gondoltam volna soha, hogy egyszer ilyen borzalmas lesz. Ez elszomorít, de erőt is ad, az, hogy mindenképpen javítsak!
2.) Nekem a matematikával problémáim vannak. Vagyis, nem megy. Én nem matematikusnak születtem, az biztos! De, az első félévben nem is tettem sokat érte, hogy jobban menjen. Ez a jegyeimen is látszik. Lehet csak jobban oda kellett, volna figyelnem az órákon, és emellett néha elővenni és gyakorolni. Mert nem a szülők voltak a gond, hogy nem segítettek, sőt, még gyakran szóltak is, hogy gyakoroljunk, de én engem még nem érdekelt. Most már késő bánat, de igyekszem.
A gépírással nincs különösebb gondom. Vagyis, mennek, amiket tanulunk, de amikor a dolgozathoz érünk, egyszerűen elkapkodom, és tele lesz hibával, mert sietek, hogy meg legyen a kellő leütés szám, meg ilyenek… Egyszerűen a kapkodásom miatt van az egész. Gondjaim voltak még a törivel. Vagyis, nem tanultam. A félév vége felé tanultam már, kaptam négyeseket is, de a témazáróm nem sikerült jól. Pontosabban kegyetlen rossz lett. Nem mondom hogy halálra tanultam magam, de azért tanultam, és olyanokat rontottam, hogy utána a hajamat téptem, hogy hogy írhattam olyat! Azzal csak a tanulás hiány van inkább, de ez látszik is.
A legkönnyebben a német számomra. Nagyon jó alapokkal jöttem ide, és ez elég, és én ezt ki is használom. Nem tanulok, bár kéne, de mivel a tudásom ehhez még elég, meg amennyit figyelek, az eddig elég volt. Ez után lesz nehéz rászokni a tanulásra…
3.) Akadály? Hát, nekem az egyetlen akadályom, a fáradtság… Egyszerűen nem bírom a reggel 5 órai kelést, ráadásul legyengült az immunrendszerem, fáradékonyabb vagyok, egyszerűen, nem bírom! Kipihenni sem tudom magam igazán. Nekem ez a fő akadályom. De, mivel egyre jobb az idő én egyre több kedvvel tanulok. Most, például már kedvvel írok házit, mindent szívesen meg teszek, egyszerűen nyugodtabb vagyok, minden jobb. A családdal is jobban megvagyok, mint ezelőtt. Lehet az idő befolyásol, nem tudom, de egyszerűen még ha nagyon fáradt vagyok és 7 után még fuvola órára megyek, 8 kor érek haza, még akkor is van kedvem megcsinálni, mert nem az hogy nem vagyok fáradt, kedvem van!
4.) Nem tudom, mit lehetne jobban tenni. Az tény hogy többet kéne tanulni, de most már mit az előbbiekben le is írtam, egyre több kedvvel állok hozzá, ami nagyon jó!
5.) Nekem milyen körülmények kellenek hozzá? Nekem csak kedv kell hozzá! Ha nincs kedvem valamihez, egyszerűn meg is ölhetnének, nem tudom megcsinálni, vagy nagyon gyatrán, mert nem csinálom szívvel lélekkel, mert ha én rendesen csinálok valamit, azt úgy is csinálom, hogy jó legyen, szép, és rendezett. De, hogy ez a kedv meglegyen, fontos tényező a környezetem, és a hangulat. Vagyis ez a hangulat sok mindentől függ...Ennek rengeteg oka, befolyásoló tényezője van...
6.) A tanárokkal nincs baj. Nem tudom, miben segíthetnének. Mert úgy igazán nem tudnak! Ugyanis, ők tanítanak, abban segíthetnek, hogy jól tanítsanak. Néha, mikor látják az embert, hogy nincs jól, nincs jó hangulatban, elnyűtt akkor hagyják, és ne „piszkálják”. Olyankor lehetnének könnyebb órák, főleg, ha ez az egész osztályra érthető ez az állapot. Mert minél fáradtabbak vagyunk, attól nem az lesz, hogy nem nem beszélgetünk, hanem a koncentrálás, fükigyelésfárasztó! Például, nem tudunk 4 német órát végig ülni! Unjuk, legalábbis és, és lefáraszt minket, és ezt szerintem nem csak a magam nevében mondom! És mindenki a maximumot várja el, azzal az „indokkal”, hogy ez csak egy nyelvi előkészítős osztály! Hát, nekünk éppen ezért nem könnyű, mert mindeki azt hiszi, hogy nekik alig van dolguk, ezért mindeki rátesz. Ez nem jó. Ezt elfogadhatnák a tanárok, hogy a mi dolgunk sem könnyű, főleg aki most kezdte a németet…
7.) Nem tudom. Mellettünk áll, ha kell Úgy nem is, tudom milyen egy nagyon jó osztályfőnök… De nekem az általánosba mindig jók voltak. Mindig érdekeltük őket, mindent megtettek értünk. Törődtek, és figyeltek velünk. És jó volt!
8.) Sokan abba hagyhatnák, hogy piszkáljanak valakit, mert nem tud valamit! Azért néha igazán fegyelmezhetnék valakik magukat, mert ha már teljesen ki készül a tanár, rettentő vicces, főleg a következménye! Elsősorban lemaradunk a leckével, nem fog hozzánk kedvvel jönni. Kedvetlenül ledarálja az anyagot, és siet, mert… De, szerintem igazán nagy bunkóság, ha valakit piszkálnak, ingerelnek, ami neki nem megy! Senki nem egyforma, de ezt néhányan nem veszik tudomásul, és el vannak szállva maguktól, és nem jut el a tudatukig, nem fogadják el a másiket, sértegetik, meg ilyesmik, de nem néznének magukra, hogy ők milyenek! Ez a helyzet elszomorító. Szeretem őket is, de azért néha körül nézhetnének, és magukba is nézhetnének...


Félév után
Hát, én nekem meg is lett az eredménye a bizonyítványomnak! Elvagyok tiltva mindentől. Többet kell tanulnom, nem mehetek addig sehova, amíg nem javítok. Erre kaptam egy hónapot, el vagyok tiltva a nettől, csak a blog miatt is naponta maximum 1/2 órát lehetek itt, ja meg a gépírás 10 perc... Mondjuk, amennyire szorgalmasan, és becsületesen gyakorlom, sok értelme van nagyon. Jó, megérdemeltem, de azért ennyire eltiltani... Mondjuk, gyakran elmegyegetek, ha elmarad órám, vagy bármi, megyünk mindenfele, első sorban a MOMba, vagy más helyre... De, anyuék nagyon mérgesek voltak. Rengeteget vitázunk, ismét, aminek örülük nagyon mondhatom.
Á, de, nem tudom hogy sokkal javítanék a jegyeken, Én csinálom, amennyire megy... Ez nagyjából azt fedi, hogy többet tanulok, de, nem tanulom magam halálra, félreértés ne történjen! De, nem akarok évvégén is a matek 2-ért küzdeni.
Nem tudom...
Tanulok, igyekszem, nem is a szülők miatt, hanem elsősorban magam miatt, de ők azt hiszik engem ez nem érdekel semennyire, és hogy ezekután már bukni fogok meg minden! És ez idegesít, hogy nem képesek felfogni, hogy én is javítani akarok, nem terveztem bukni, meg ilyesmiket! Én sem akartam ilyen bizonyítványt, de ki akar?
Én nem, igyekszem, de, nagyon rossz itthon, ebben a környezetben! De, most már csak azért is!

A gyémántszóró asszony

Babits Mihály

A gyémántszóró asszony

Móricz Zsigmondnak

Éjszaka ez, testvér!... Szükség van a fényre,vetni amaz ôrült asszony útjai elébe:kit tántorgóvá vakított szörnyû vesztesége.

Óh, hány fiat vesztett! mennyi vagyonáttaposták szét talpas, süket katonák!idegenné zárták tôle legjobb otthonát.

S azt se tudja már, hogy lába merre lép:jobbra is, balra is árok, meredéks minden lépten szórja, veszti kincsét, erejét.

S míg gyémántját, gyöngyét így hullatja széjjel,ékeskedik csináltvirág- s üveggömbfüzérrel,mely gáncsot vet lábainak, ahogy küzd a széllel.

Lámpása a szélben -- hagyta -- kialudt:vak tátongó mélység szélén fut és egyre fut -mégis fény ragyogja be, s nem sötét az ut.

Nem a csináltvirág s üveggömb ragyog,hanem az a gyémánt, amit elhagyott:még az árokba is utánaragyog!

Ragyogj, gyémánt, ragyogj! szükség van a fényre,szegény ôrült asszony útjai elébe;mert anyánk ô s a miénk minden vesztesége.

A kis makákó és a galamb....

A Kínához tartozó Neilingding szigeten találták ezt a kis kölyök makákót, akit elhagyott az anyja. Az alultápláltságtól már kis híján elpusztult, mikor egy állatmenhely kórházába került. Itt fizikailag ugyan felépült, de a kedve nem javult, elhagyta magát. Egész addig, amíg meg nem ismerkedett a menhelyen egy galambbal, akivel olyan jó barátok lettek, hogy a kis majom visszanyerte életkedvét. Azóta csak egymás közelében szeretnek lenni, nem is akarnak megválni a másiktól.

Téli szünetem...

A szünet előtt már hetekkel vártam nagyon hogy vége legyen az iskolának.Mindig arra gondoltam, már csak 5 nap, már csak 4...Ugyanis már volt, hogy annyira fáradt voltam, hogy elaludtam órán!Nem volt szándékos, de nagyon ki voltam merülve.De, végül csak elérkezett a szünet!Mondjuk kicsit rossz érzés is volt, mert közben arra is gondoltam, hogy két hétig nem látom a osztályomat, a barátokat; akikkel naphosszat együtt vagyok. Végül elbúcsúztunk, mentünk haza, mindenki boldogan.Otthon anyumnak kellett segíteni.Rendet tettünk, kitakarítottunk.Feldíszítettük a házat, mindent elkészítettünk.Másnap sütiket csináltunk közösen a testvéreimmel, anyu is csinált mindenfélét.a Karácsony nagyon hangulatos, és kellemes volt.A szünet ideje alatt sok ismerősömmel, baráttal találkoztam, jó volt őket újra látni, és beszélni velük.Szilveszterezni sokan hívtak sok felé, de anyum nem engedett el.Ráadásul meg is fáztam, így lázas voltam, meg köhögtem, már volt mikor a fulladás szélén álltam.De, túl éltem -szerencsére, ugyanis mihez kezdett volna nélkülem a világ, egy ilyen fontos ember elvesztése után, mint én?!....
Na vissza térve a szünetre.A szilveszterem kegyetlenül rossz volt.Életem legrosszabb szilveszterét élhettem meg, ami nélkül szerintem lehet boldogabb lennék...Egy ilyen élményből nem kell nekem több.Volt kb belőle 1-2 óra ami kellemes volt, és jó, de...nagy kudarc volt az idei...Holnaptól minden a régi kerék vágásban megy tovább.Kelek 5-kor, bebuszozok, és végre megint együtt lehetek azokkal, akik már hiányoznak nekem nagyon.De, azért jó volt ez a pihenés.Kicsit nehéz lesz vissza szokni arra, hogy ne maradjak fent hajnalig, és keljek korán....Hát, ilyen volt a szünetem.Nem írtam róla sok mindent, de nagyon jó volt!